Manapság az eladott járművek többsége magasépítésű szabadidő-autó, ám a 90-es években nagyon más volt a helyzet. Az akkor debütált SUV-k egészen újszerűnek számítottak és voltak piacok, ahol a vásárlók szinte megbolondultak értük. 1997-ben, például, amikor bemutatkozott a Mercedes M-osztály, nem csak tolongtak a tesztvezetésre jelentkezők az amerikai kereskedésekben. Volt, ahol összeverekedtek, hogy ki üljön előbb a volán mögé! 1997-ben az Autó-Motor egy érdekes cikket közölt az akkor igencsak újszerűnek számító típusról.
Fotó: Autó-Motor
Szabadidő-autó Amerikából
Az Egyesült Államokban tapasztalható gazdasági fellendülés finoman fogalmazva kedvező hatást fejt ki az autóeladásokra. Évről évre egyre több új gépkocsi talál gazdára – tavaly például cirka 15 millió (!) új autót adtak el, melyek között mind nagyobb arányban találhatók az Európában megszokottól eltérő kialakítású és rendeltetésű járműfajták. Az egyterűek már több mint egy évtizede örvendenek folyamatosan növekvő keresletnek, míg a legutóbbi idők sztárjai az összkerékhajtású szabadidős, vagy más néven sport használatú járművek. Ez utóbbiak közös vonása a magas, alvázas építésmód, a nagy lökettérfogatú motor alkalmazása, valamint a sokoldalúan használható és variálható belterű – külsőleg leginkább a terepjárókra emlékeztető – karosszériakialakítás.
Fotó: Autowp
A kereslet egyre nő
A növekvő keresletre reagálva a hazai – mármint az amerikai – és a japán gyártók gyorsan megjelentették saját típusaikat. Ma már ott tartunk – mint azt a detroiti autókiállítás is megmutatta –, hogy gyakorlatilag minden gyár bemutatta saját szabadidőautóját, sőt olyan is van, amelyik egyszerre több „vasat” tart a tűzben. Az e járműfajta iránt megmutatkozó igény nem kerülhette el az Egyesült Államok piacára komolyan koncentráló Mercedes figyelmét sem, s a stuttgartiak végül nem mindennapi módon adtak választ a kihívásra. Valahogy ekként gondolkodtak a németek: ha már egyszer az amerikaiak számára kell autót gyártani – elsősorban az ő igényeiket figyelembe véve –, miért is ne tehetnék meg azt ott helyben? Az ötletet tett követte: gyárat alapítottak Alabama államban, Tuscaloosa városában. A másik kérdés az lehetett, hogy mégis milyen alapokon álljon az új modell. Mivel a szabadidőautók tulajdonképpen a terepjárókhoz állnak a legközelebb, felmerülhetett volna a gondolat, hogy a Mercedes már évtizedek óta megbízhatóan futó terepgépe, a G-osztály legyen a kiindulási alap. A gondolat felmerülhetett volna, talán fel is merült, de végül mégis egy teljesen új konstrukció létrehozásáról született döntés. Az új autó pedig új osztályt is teremtett, ami végül az „M” betűjelzést kapta a keresztségben. Valóban a terepjárókéra emlékeztető, de a Mercedes stílusjegyeit egyértelműen magán viselő autóvá sikeredett az új „M”. A karosszérián belül jókora utasteret sikerült kialakítani, melyben alap esetben elől kettő, hátul három utasnak jut bőséges hely, miközben az ülések mögött a terepjáróknál megszokottnál jóval nagyobb raktér vár a csomagok befogadására.
A csomagtér egyébként olyan nagy, hogy ha véletlenül hétre emelkedne az utazni vágyók száma, akkor a poggyász helyére két pótülés is beszerelhető.
Az utasokat természetesen a Mercedeseknél elvárható biztonsági rendszer veszi körül: a baleset esetén az energiaelnyelésben az alvázzal együttműködő erős karosszéria, az állítható magasságú, előfeszítős és erőhatárolós biztonsági övek, s persze a légzsákokból sem csak előre, hanem még oldalra is jutott. Ha azonban nem az utasoké, hanem a csomagoké a főszerep, akkor másképp segít a Merci. A hátsó üléssor támlái – mind a három egyenként ledönthetők , míg az ülőrész egyharmad-kétharmad arányban hajtható fel. Ez akkora variációs lehetőséget jelent, hogy gyakorlatilag alig van olyan sporteszköz, amit így vagy úgy ne lehetne berakni.