Bizonyos gyártók olyan motorokat alkottak az elmúlt években, amelyek vezérlését az olajjal közvetlenül érintkező szíjakra bízták. Ez a technológia elvileg működhetne, hiszen ipari gépekben is alkalmazzák, de személyautóknál gyakran komoly gondokat okoz. A probléma fő oka az, hogy az autóiparban szigorú károsanyag-kibocsátási normákhoz kellett igazodni, ami kompromisszumokat kényszerített ki a mérnökökből.
A vezérlés lényege, hogy szinkronban tartsa a motor belső mozgó részeit: a vezérműszíj vagy lánc biztosítja, hogy a dugattyúk és a szelepek megfelelő ütemben dolgozzanak.
Ha ez a szíj elszakad vagy meghibásodik, a motor belső ütközéseket szenvedhet, ami súlyos anyagi károkat eredményez.
Szíj vagy lánc: melyik megbízhatóbb?
A modern motorok nagy részében vezérműszíjat alkalmaznak a lánc helyett, mivel csendesebb, olcsóbb előállítani, és energiahatékonyabb. A szíjas rendszereket általában 90-210 ezer kilométer között kell cserélni, típustól függően. A lánchajtás elméletileg strapabíróbb, de ehhez rendszeres és jó minőségű olajcsere szükséges. Ezzel szemben az olajban futó vezérműszíjak sok esetben már 30 ezer kilométernél súlyos hibákat produkálnak, ami óriási rizikót jelent a tulajdonosok számára.
A hagyományos szíjas rendszer a motor külső részén, külön burkolat alatt dolgozik, míg az olajban futó szíj közvetlenül az olajjal érintkezik a blokk belsejében – és ez a megoldás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Ezeknél az autóknál figyelj oda!
Több gyártónál is problémák adódtak az olajban futó vezérműszíjakkal. A Stellantis konszern több márkája (Peugeot, Citroën, DS, Opel, Toyota) az 1.2-es turbós motorral szenvedett, míg a Fordnál az 1.0 EcoBoost benzines és a 2.0 EcoBlue dízelmodellek váltak hírhedtté. A Honda szintén készített egy problémás ezer köbcentis motort.
Fotó: sonline.hu
Az alábbiakban betűrendbe szedve megtalálod, melyik típusokat és gyártási éveket érdemes alaposan átvizsgálni vagy akár elkerülni, ha nem szeretnél egy váratlan és költséges motorfelújítást
– írja a Sonline.