Manapság már rengeteg BMW rója az utakat, de a szocializmusban más volt a helyzet. Sőt, a 60-as években ritkaságszámba mentek a müncheni márka autói a magyar utakon. Ezért is keltett nagy feltűnést a BMW vadonatúj, 1600-as típusa, melyet 1966-ban tesztelt az Autó-Motor magazin. Időutazás jön egy olyan korba, ahol 83 lóerő kifejezetten soknak számított!
Fotó: Autó-Motor
Remekül gyorsult az 1600-as BMW
Váratlanul kaptuk az ajánlatot: próbáljuk ki a BMW-gyár 1600-as kocsiját, amelyet a korábbról ismert 1500 és 1800 típusok után — azok testvéreként — csak nemrég mutattak be. A három említett modell külsőleg és a szerkezeti fődarabokat tekintve, majdnem egyforma. Még a teljesítményt illetően sem jelentősek a különbségek. (Kivétel az 1800 TI, amely 110 lóerős.) Az a kocsi, amellyel Pesten és vidéken járva, eddig mintegy 1000 kilométert utaztunk, 83 lóerőt ad. A Bayerische Motoren Werke AG tulajdona, müncheni rendszámot visel és a próba megkezdésekor már nem korlátozták bejáratási előírások. Sokat vártunk, és sokat kaptunk is az elegáns vonalú járműtől, amely már a beülés pillanatában tudtul adja, hogy egy különleges kategória képviselője. Ezt megérzi, aki hozzászokott az autókhoz, de sejti az is, aki mint laikus utas foglal benne helyet. Amikor az ajtó puhán becsukódik, ahogy a gázadásra felhorkan a motor, vagy a legcsekélyebb ellenállás nélkül visszakapcsolhatunk — mondjuk — hármasból első fokozatba, nem nehéz megállapítani, hogy nemcsak ígér, hanem sokat is tud ez a klasszikus recept szerint épített, gyors, kényelmes gép. Arról különben, hogy milyen gyorsak és strapabíróak a BMW újabb modelljei, alkalmunk volt a múlt évben a négyórás városligeti autócsata során is képet alkotni. Szeptemberben a Budapesti GP-n, a túrakocsik Európa-bajnokságán nem egy ilyen jelvényű gép küzdött a győzelemért, és az abszolút elsőséget egy 1800 TI segítségével vívta ki Hubert Hahne. Annak a modellnek pontosan 200 cm³-rel kisebb testvére volt most a kezünkben, ennek menettulajdonságaival ismerkedtünk. A tapasztalatokból bevezetőként annyit, hogy harmadik fokozattal 75–120 km/ó között érzi jól magát a kocsi, és a negyedikbe kapcsolva elérhető a 156 km/ó sebesség! (Ebben a kategóriában jelenleg csak az Alfa Romeo Giulia Ti tud ennél többet. Az Alfával, amely sportosabb építésű autó, 165 km/ó is kifutható.) Ezek az új BMW-k remekül gyorsulnak: az 1600-as típussal különösebb ügyeskedés nélkül — álló helyzetből — 9,2 mp alatt 80, illetve 14,0 mp-en belül 100 km-es sebességet érünk el. A hirtelen gyorsítások minden kellemetlenebb érzés, különösebb zajkeltés nélkül, szinte észrevétlenül történnek — még rossz úton is. A rugózás, bár korántsem lágy, főként a lengőtengelyek és a magas felfüggesztési pontok révén mégis jó stabilitást kölcsönöz akár göröngyös egyenesen, akár vizes fordulóban tempózunk. Záporesőben éppúgy, mint száraz úton biztonságos volt a kocsi.
Megnyugtatóak a precíz fékek — elöl két tárcsa —, és a kormánymű szintén méltó ehhez a nem olcsó autóhoz. Mert hát az ár ismerete is szükséges egy kocsi értékeléséhez. Nos, az 1600-as modell ma 9500 nyugatnémet márkába kerül.
Ennyi pénzért két kis Volkswagen vásárolható — de természetesen más a VW és más a BMW. Kategória és ár szerint talán a már említett Alfán kívül az Opel Rekord „L” típus áll közel hozzá, de azzal sem egyszerű az összehasonlítás. A Rekord „L”, bár igen mutatós kocsi, teljesítmény, gyorsulókészség, végsebesség, no meg általános üzemi és menettulajdonságok terén még 100 cm³-rel nagyobb motorja ellenére sem lehet igazi partnere ennek a BMW-nek. (Az 1,7 literes Rekord 67 lóerős, 0–80 km/ó-ig 11,0, míg 0–100 km/ó-ig 17,5 mp idő alatt gyorsul, és maximális sebessége 148 km/ó. Az árban is mutatkozik a különbség, hiszen a jelzett Opel ára 8225 márka.)